KÖRÖSLADÁNY
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6r%C3%B6slad%C3%A1ny
Elhelyezkedése, rövid bemutatása:
Körösladány Békés megye északi részén, a Sebes-Körös folyó és a 47-es főút találkozásánál, szép természeti környezetben fekszik. A város, a Békéscsabát és Debrecent összekötő 47-es főút mentén, Békéscsabától északi irányban 39 km-re, Debrecentől déli irányban 93 km-re található. Jelenleg a városnak kb. 4,5 ezer lakosa van. Az utolsó 25 évben a lakosság száma csökkent, ami természetesen a tanulói létszámra is hatással van. A városban található a Henkel Magyarország Kft. legnagyobb magyarországi gyára, ezen kívül van néhány kisebb vállalkozás is, amelyek szintén munkahelyet teremtenek a város lakossága számára. A munkanélküliség tartósan nem emelkedik. Számos család kapcsolódott be a nevelőszülői hálózatba, nagyrészük főállásban, néhány család másodállásban, ezzel is biztosítva megélhetésüket. A település gazdag történelmi múlttal rendelkezik.
Története:
A ránk maradt jellegzetes, egyedi településképi arculat a város múltjának tükre, sikerek és kudarcok emlékezetének megtestesítője. A település első említése, 1222-ből, a Váradi Regestrumból ismert, a helynév a nadányi alesperes nevében tűnik fel. A váradi püspökséghez, azon belül a szeghalmi esperességhez tartozó Nadány egyházának alesperesi rangra emelését a Körösközben több helyen letelepített besenyők keresztény hitre térítése indokolta. Az tatárjárás alatt elnéptelenedett Nadányt 1245-1247 táján királyi adomány juttatta a Borsa nembeli Ugodnak és Apajnak. Új birtokosai a XIII. század második felében mintegy tíz családot, 50-55 főt telepítettek Nadányba, amivel egy időben új temploma is épült, területe pedig a tatárjárás idején elpusztult Szentmihályegyházával gyarapodott.
„Állj elő, vén Márkus! Vedd le a süveget,
Hadd süsse a napfény galambősz fejedet;
Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre,
Atya, Fiú, Szentlélek, hármas istenségre:
Hogy az a darab föld, amelyen most állasz,
Nem tarcsai birtok, – ladányi határ az.”
Arany János a fenti, sokat idézett sorokkal tette halhatatlanná Körösladány nevét az utókor számára „A hamis tanú” című versében.
De nemcsak az irodalomtörténet számára lehet fontos a város, éppúgy érdemes a figyelemre gazdag környezeti kultúrája, sajátos építészete, melyet két táj – Békés és Bihar – hagyományai táplálnak századok óta.
A Borsa nemzetség tartományúri hatalmának letörése után Miklós, Ugod és János oly formában osztoztak meg a birtokaikon az unokatestvéreikkel, Borsa ispánnal és Miklóssal, hogy Nadány közös tulajdonban maradt. Mindez arra utal, hogy ekkorra már udvarházuk állt itt, ami a település uradalmi központtá válását alapozta meg. Borsa ispán fiát, Istvánt 1329-ben, a birtokközpont után már Nadányinak írták, s ő vált a család alapítójává. A Nadányi család a XIV. század végén már az ország kétszáz legnagyobb birtokú családjai közé tartozott, miután mintegy 20 falut bírt. Nadány uradalmi központtá válását véglegesítette, hogy oda Nadányi László erdélyi alvajda és fia, Nadányi Márk, I. (Luxemburgi) Zsigmond (1387-1437) király udvari vitéze, a Sárkányos-társaság lovagja, 1410 és 1425 között várkastélyt építtetett.
A Nadányiak 1525-ben ismerték meg Luther tanait és a Körös-Berettyó vidéki reformáció legfőbb támogatói lettek. Az 1520-as évek második felében Nadány lakossága is áttért a reformált hitre, 1552 januárjában ült össze a ladányi zsinat, amelyen a helvét tanokat hirdető Kálmáncsehi Sánta Mártont eretneknek nyilvánították, és a régi szertartások szerint kiközösítették. Kálmáncsehi viszontválaszul nézeteinek elutasítóit átkozta ki. Még ugyanebben az évben megkezdődött az iskolai oktatás a parókián. A kastély jelentőségét jól mutatja, hogy 1553. augusztus 3-tól majd három héten át itt szervezték Kelet-Magyarország főurai, miként lehetne a törökkel szövetkezve elfoglalni Nagyváradot, hogy előkészítsék János Zsigmond újbóli trónra lépését. Ladány lakosai 1552-ben 10, 1553-ban 11, 1556-ban 12, 1560-ban 19, 1562-ben 49, 1564-ben 24 és ½ kapu után fizettek adót, ennek alapján mintegy 73 családot és 350 lelket számlálhatott a település.
A Tizenötéves Háború során a krími tatárok a térségben teleltek ki, ekkor néptelenedett el átmenetileg első ízben. Az 1600-as évek első negyedére már biztosan benépesült, s egy járásnyi méretű uradalom központjává vált, majd 1658-ban újfent elpusztult, s lakosai csak 1665 körül tértek vissza. A Szent Liga szövetséges hadai által folytatott felszabadító harcok során Ladány immár harmadjára néptelenedett el 1685 táján. Csak az 1699-es karlócai békekötés után kezdtek visszaszivárogni lakói, akiket Nadányi János három évre minden földesúri adózás alól fölmentett. A Rákóczi-szabadságharc kuruc hadműveletei során stratégiai jelentőségűvé vált a Körös ladányi átkelője, ezért 1707-ben sáncokkal vették körbe a községet, hogy a sarkadi hajdúkkal összefogva védeni tudják a Körösök vonalát.
A kuruc-kor harcainak elültével, 1712-ben szállták meg végleg Ladányt a mai lakosok ősei. Régi templomának szentélye (mai református templom elődje) ekkor még állt, amelyet a visszatelepült Hőgye, Török, Nyíri, Szabó, Nemes, Szekeres, Földi, Simai, Szűcs, Pap, Perecz, Tóth, Simon, Boros, Marton, Létai és Kurucz nevű mintegy 20 család, tehát közel 100 főnyi református lakosság foglalt el istentiszteletei számára.
A település későbbi történetére is kiható, jelentős változás állt be a birtokviszonyokban a XVIII. század első negyedében. A Kincstár nem ismerte el a mindvégig kuruc érzelmű Nadányi Miklós Békés megyei földesuraságát, mert a szatmári békében meghatározott három héten belül nem tette le a hűségesküt III. Károly király előtt, így 1720-ban Harrucker (1729-től báró Harruckern) János György kapta meg a Nadányiak Békés megyei uradalmát. Ezzel megszűnt a Nadányiak közel fél évezredes birtoklása Körösladányban, a falu elvesztette uradalomközponti pozícióját.
A színtiszta magyar és református községben 1749-ben épült fel az első önálló iskola, az 1780-as években már állt a „helységháza”, s a középkori templom helyén 1778-84-ben újat építettek, amit 1794-ben nagyobbítottak meg. Az 1770-80-as években néhány katolikus család is beköltözött Körösladányba és környékére, részükre 1783-ban egy kápolna épült, majd 1786-ra plébániát létesítettek, 1790-ben Békés vármegye egyik szolgabírájának lakhelyévé, ezzel a Sárrét hivatalos központjává vált a község. A Harruckern család férfiágának kihalása után, 1798-ban a Wenckheim család bárói ága örökölte hatalmas békési uradalmukat. Az új birtokosok 1803 és 1805 között építtették föl – vélhetően a Nadányiak várkastélya helyén – copfstílusú kúriájukat id. Czigler Antal tervei alapján, ezzel a község újból uradalmi központtá vált. Közlekedésföldrajzi jelentőségét fokozta, hogy 1805-ben megépült a mai Wenckheim Béla utca déli végében a Vertics József megyei mérnök tervezte fahíd. Az 1821. április 5-i tűzvész azonban a szépen fejlődő község nagyobb részét elhamvasztotta. A vallási türelmükről ismert Harruckernekkel szemben a Wenckheimek jobban szorgalmazták katolikus lakosság betelepítését, uradalmukban csak ilyeneket foglalkoztattak, s ezzel jelentősen megváltoztatták a falu felekezeti megoszlását. Római katolikus iskoláját 1816-ban már említik, 1822-ben pedig felszentelték a katolikus templomot Szűz Mária tiszteletére.
A XIX. század második felének elején Pollack Mihály tervei alapján építtették át a báró Wenckheim-kastélyt. Az épület neves lakója volt báró Wenckheim Béla, Békés megye háromszori főispánja, a kiegyezés után belügy, majd a király személye körüli miniszter, aki 1875-ben miniszterelnök is volt. Végakarata szerint a körösladányi családi kriptában helyezték örök nyugalomra 1879-ben. A Kiegyezést követően a község fejlődése töretlen volt, noha 1881-ben az árvíz pusztított a településen, de 1885-től már országos vásárokat tartottak és 1887-ben elkészült a szegények menháza is, majd 1888-ban létesült a kisdedóvó, s még ugyanebben az évben megalapították az Önkéntes Tűzoltó Testületet. Nagy lehetőséget jelentett a helyi gazdaság számára, amikor 1891-ben átadták a községen áthaladó, Gyomát Szeghalommal, illetve Nagyváraddal összekötő vasútvonalat és a Sebes-Körös szabályozásának befejeződése után három évvel, 1893-ban, vashíddal gyarapodott a település. A gazdasági fejlődés fontos állomását jelentette az 1896-ban beindított Első Körösladányi Gőztégla és Agyagárugyár, majd az 1899-ben létesített Körösladányi Községi Hitelszövetkezet. Göbel János és Társai motorhengermalma 1912-ben kezdte meg tevékenységét és ebben az évben készült el a felújított és megnagyobbított római katolikus templom, elnyerve mai formáját.
Báró Wenckheim János 1913-ban bekövetkezett halálával a birtokos család fiágon kihalt. A körösladányi uradalom báró Wenckheim László utáni részét a kastéllyal a Habsburg-Lotharingiai János főhercegtől származó gróf Meranok örökölték. A két világháború között már két úrilakkal büszkélkedhetett a település: 1935-36 között gróf Csáky Imréné, Sztáray Mária grófnő kastéllyá alakíttatta át a báró Wenckheim örökséget képező egykori tiszttartói lakot (jelenlegi művelődési ház). Körösladányt 1944. október 7-e hajnalán szállták meg a szovjet csapatok és csak közel egyéves tartózkodás után, 1945. szeptember 29-én vonultak ki.
Nevezetességek:
A Körösladányi Helytörténeti Gyűjtemény közel negyedévszázados múltra tekint vissza. Az 1985-ös megnyitást azonban hosszabb időre szóló szünet követte.
Csak 2003-ban kezdhette meg újra tevékenységét, egy pályázaton elnyert közel 20 millió forintból felújított impozáns épületben, immár egész hétre szóló folyamatos nyitva tartással, többszörösre duzzadt meg-megújuló kiállítási anyaggal. Az érdeklődők hat teremben, állandó és időszakos kiállítások keretében ismerkedhetnek meg a település néprajzi értékeivel, annak nevezetességeivel, történetével. Az elmúlt hat év során fontos szempont volt, hogy a látogatók mindig új élményekkel gazdagodjanak. A kisplasztikai és egyéb képzőművészeti tárlatok mellett különböző évfordulókhoz kapcsolódva került bemutatásra Körösladány jelentős személyiségeinek életútja.
A település igazgatási területén jelenleg nem találunk a XVIII. századnál korábban létesült fennálló építményt. A település legidősebb álló épülete jelenlegi tudásunk szerint a református templom. A mai formájában XVIII. századi barokk eredetű templom párnatagos toronysisakja a településkép meghatározója. A református templom a hazánkban megszokott homlokzati középtornyos épülettípus képviselője. A református istenháza homlokzati architektúráját túlnyomórészt későbarokk-klasszicista építészeti elemek határozzák meg, melyek racionális nyugalma jól illik a protestantizmus szellemiségéhez.A templom közelében – illetve annak helyén– állt a középkori Nadány plébániatemploma.
A katolikusok közössége a Wenckheimek birtoklásától fogva lesz meghatározó felekezete a településnek. Ez tette indokolttá a földesúri család számára, hogy 1822-ben id. Czigler Antal uradalmi építész tervei alapján katolikus templomot építessenek a vélhetően az 1821-es tűzvészben leégett kápolna helyett. A templom Wenckheim József kezdeményezésére és támogatásával épült, s a Szeplőtlenül fogantatott Szűz tiszteletére szenteltek fel. A klasszicista kápolna felépítésével párhuzamosan, azzal szoros kompozíciós egységben, id. Schambach Károly munkája nyomán létesült a kastélypark. Ahogy az a tájképi kertek létesítése során általános volt a korban, a templom feltehetőleg a park egyik látványeleme is volt szakrális funkciója mellett.
A kastélytól kb. 2 km-re a dévaványai úttól jobbra áll a Wenckheim család temetőkápolnája. A kápolna a Wenckheim család családi sírboltja is egyben. A kápolnában részben mellszobrok és fali domborművek, a sírkamrában pedig a családtagok koporsói láthatóak. A kápolna és a kripta Id. Czeigler Antal tervei szerint épült 1825-1826 között klasszicista stílusban. A négyoszlopos, kör alaprajzú építmény portikusza fölött a báró Wenckheim és a báró Orczy család kettőscímere látható. A kerekkupolás térhez oszlopos portikus csatlakozik. Valószínűleg a Pollack Mihály műtermében dolgozó fiatal Ybl Miklós egyik első munkája. Az épület a római Pantheon kicsínyített másának tekinthető. A sírkamrában összesen tizenkilenc koporsó található. A tizenöt felnőtt és négy gyermekkoporsót rejtő kriptában lett többek között eltemetve a körösladányi születésű báró Wenckheim Béla, aki a kiegyezés utáni, tizenkét éven át tartó minisztersége alatt átmeneti ideig Magyarország miniszterelnöke is volt!
A Harruckern család magvaszakadtával a Weinckheim família lett Körösladány legfőbb birtokosa, ezzel a falu uradalmi központtá vált. A Wenckheim-kastély feltehetően a Nadányiak középkori várkastélyának, castellumának helyére, esetleg falainak felhasználásával épült a XIX. század elején korai klasszicizáló stílusban. Tervezője Id. Czigler Antal Békés vármegye copf és klasszicista építészetének jeles képviselője volt. A korszak mesterei néhány ókori ihletésű építészeti elem használatával és a klasszikus arányok szigorú megtartásával tekintélyt parancsoló, mégis derűs épületeket tudtak emelni. Az épület U alaprajzú, 25 ablakos utcafronttal, 39 szobával kialakított földszintes elrendezésű. A kastély udvara a Körös folyóra nyílt. A folyamszabályozások után kialakult holtág helyén később 8 holdas angolparkot alakítottak ki. Az épületben iskola működik.
A duzzasztógát 1974-ben épült fel, azóta is segítve az öntözéses mezőgazdaság fejlődését. A Körösladányi duzzasztó hatásterülete 31 000 ha. Ezen a területen található Körösladány, Szeghalom és Vésztő. Ezeken a településeken jellemzően a mezőgazdaság biztosít megélhetést a lakosság döntő részének. A hatásterületen jelenleg 2287 ha területű vízhasználatra adtak ki vízjogi üzemelési engedélyt. Ebből 2066 ha szántó, 213 ha halászati, és 8 ha gyümölcsös hasznosítású. Az engedélyezett területből jelenleg ténylegesen 1694 ha szántót öntöznek, és 189 ha halastó hasznosítású. A jövőben a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak további csökkentése érdekében várhatóan jelentősen növekedni fog az öntözésre, az egyéb mezőgazdasági vízhasználatra berendezett és üzemeltetett területek nagysága. A városok ipari fejlődésére is nagy hatással van a víz jelenléte. A duzzasztott víztérre települt rekreációs szolgáltatások köre is jelentősen bővült az utóbbi időben.
(A történeti bemutatást köszönjük Ujfalusi László tanár úrnak.)
